a fájdalmat  úgy teheted elviselhetőbbé, ha eggyé válsz vele. 

...a másik módja, ha elfelejted, ha kizárod magadból, mintha sose lett volna.

Ha olyan akarsz lenni, mint azok, akiknek a szeme nem tükröz semmit, csak rajta! válaszd ezt az utat. Mert ugye ami könnyebb, arra röktön azt hiszed, hogy jobb. Ha az érelmektől el akarod zárni magad, ha félsz a kegyetlenség leggyilkosabb érzésétől, akkor jobb... Ha félsz a csodálattól és a mámortól, akkor jobb.Ha félsz a gondolattól, hogy kurvára egyedül vagy ezen a kibaszott világon... ha nem akarod a halál érintését az embertelen gondolatokkal, akkor jobb. sokkal jobb... ha nem akarod megismerni a halhatatlanság érzését és nem akarod úgy látni a világot, ahogy azt más még soha sem, akkor jobb. Ha nem akarod átélni a felhőtlen lebegést és a talajhoz gyökerező erőt, s ha pláne ezeket egyszerre nem akarod, akkor jobb... Ha nem akarod úgy érezni, hogy kivégez egy gondolat. hogy egy kósza apró sugallat olyan erővel árad szét a testedben, hogy minden egyes porcikádat megcsavarja és kifacsar belőled minden egyes könycseppet, ami kigyömöszöli belőled a lehetetlent, akkor jobb. Ha nem akarod felszínre engedni a  tudatalattid, és nem akarsz ráébredni arra, hogy a megálmodott világod örök és teljes és megvalósítható, akkor jobb...   ha nem akarsz olyan pillanatot, ami csak a tiéd, mégis mindenkivel megosztod és ezáltal a végtelenbe nyúlik...

.. ha nem akarod megtanulni hogyan fesd meg a saját világod színeit, hogy állandóan a szemed előtt ragyogjon, akkor jobb is így. Ne tedd. Ne akard magadévá tenni a fájdalmat. 

..csak felejts. csak rajta.Kezd is el, hiszen az úgy is olyan nehéz. Sokáig fog tartani! 

 ... nekem valahogy mégis jobban bejön a szenvedélyes elmebeteg életforma .